Csukd be a szemed… nem, inkább kérd meg aput, anyut vagy a tesódat, hogy kösse be! Jó szorosan. Hogy, még egy kicsit se tudj kikandikálni alóla.
(Ne csaljatok, hé!)
Ha ez megvan, akkor indulj el és menj ki a konyhába, majd gyere vissza ide a könyvhöz! Hajrá, sok szerencsét!

Visszajöttél? Egyben? Milyen volt?… Hiába ismered a lakás minden zegét-zugát, mégse lehetett egyszerű. Itt-ott tapogatnod kellett, az is lehet, hogy hirtelen nem tudtad, hogy hol vagy, és addig kellett lépegetned jobbra-balra, amíg végre találtál egy biztos pontot. Nem volt könnyű mutatvány. Jó, hogy épségben visszaértél!
Vannak, akiknek az életük ebben a támasz nélküli sötétségben telik. Ők a vakok. Olyanok is vannak, akik látnak ugyan, de nagyon rosszul. Ők gyengénlátók. Nézzük meg őket közelebbről! Kezdjük a szemmel.

A szem nagyon bonyolult szerv. Finom kis izomkötegek mozgatják, hogy rá tudj nézni arra, amire éppen akarsz. A szemgolyók közepén egy „állítható” kis lencse van (úgy is hívják, hogy szemlencse), ez segít abban, hogy közelre és távolra is láss. Az orrod előtt lévő könyvet is el tudd olvasni, de a Kovács Marcit is megismerd, ahogy befordul két sarokkal arrébb. (És észrevedd, hogy új pólója van...)